64. Zwingli Ulrik

(Józsué 24,23) 379.

Hat héttel a német bányászfiú után született egy svájci gazdacsaládban is egy fiú. Mintha származásuk megszabta volna pályájukat: a bányászfiú, mint a bányaakna mélyéből fölfelé néző, egy pontot lát az égből, de ezt nagyon fényesen; a kegyelemből hit által kapott megigazulás fényében élt. A svájci parasztfiú pedig, mint aki megszokta a havasi legelőn a hegycsúcsok sokaságának teljes panorámáját, úgy tekintette át Isten dolgait teljes gazdagságukban.

Könnyebb indulása volt azok megismerésére. A módos gazdáknak telt a taníttatásra, papi rokonai buzdították is őt erre. így, miután a berni alsó iskolát kijárta, egyenesen a bécsi egyetemre küldték továbbtanulni. Ott egy időre a nagy humanista, Rotterdami Erasmus barátságába és hatása alá került.

(Erasmus, korának legnagyobb tudósa, a theológiához is annyira értett, hogy ő adta ki először nyomtatásban a görög Újtestamentumot - és, mert néhol hiányos volt a kézirata, egyes részeket latinból fordított vissza görögre. De nem volt hívő keresztyén ember, Zwingli később ki is ábrándult belőle.) (33)

18 évesen úgy került Baselbe tanulmányait befejezni, hogy közben már tanított is. 22 évesen lett a tudományok magistere, ugyanakkor pappá is szentelték.

Első szolgálati helye Glarus volt. Ott a gyülekezet férfitagjainak - mint akkoriban a svájciak jó részének - fő megélhetési forrása a zsoldos-katonáskodás volt. Gyakran a pápa seregében. Ilyenkor Zwinglinek, mint tábori papnak, velük kellett menni, de a szerződéseket is ő kezelte, ezért kapott is fizetést. Tanulmányait is folytatta: a bibliai héber és görög nyelvet tanulmányozta
(részben Erasmus hatására, akivel még levelezett).

Nagy változása a francia királlyal folytatott háborúban indult meg. Az első, győztes novarai csata még lelkesítette: milyen nagyszerű dolog a pápa zászlaja alatt küzdeni az istentelen franciák ellen. De a marignanoi vereség után - ahol 8000 svájci maradt holtan a csatatéren - rádöbbent, milyen aljas kereskedés folyik itt honfitársainak vérével. Ettől kezdve falujában a zsoldosság ellen prédikált.

Fölöttesei megpróbálták „fölfelé buktatva” elhallgattatni: megtették Einsiedeln-be „óradíjas papnak” (Leutpriester). Az pedig egy 10. századi vértanú remete emlékére búcsújáró hely volt. Ez zsoldosság nélkül is jó jövedelmet hozott (a svájci vendéglátóipar kezdetei...), de Zwingli már annyira az evangélium hatása alatt állott, hogy felfedezte - és hirdette - a búcsú hiábavaló és igeellenes voltát (akkor is, ha ezzel a saját jövedelme ellen beszélt). (34) Ezért már felhők gyülekeztek a feje fölött, de egyben országos hírű is lett. így, mikor két év múlva megpályázta a zürichi Gross-Münster egyik lelkészi állását, megválasztották. Már a bemutatkozó prédikációja nyílt hitvallás volt az egyház szükséges reformációjáról (Lutherről akkor még nem hallott). Ezzel Zürichben el is indult a munka, lépésről-lépésre. Egyik évben a pápától elszakadást mondták ki, másikban a kolostorokat oszlatták fel, majd a misét váltotta fel a közös úrvacsorázás, a szentek tisztelését hagyták el, elvetették a tisztítótűz gondolatát. A legkeményebb harc a zsoldosság megszüntetéséért folyt, de abban is előrejutottak (35). Mindezekben a várost vezető Kistanács (mely az előkelőkből állott), sokat ellenkezett Zwinglivel, de a végső döntéseket hozó, a népet képviselő Nagytanács a legtöbbször mellé állt.

1519-ben fél Európán hatalmas pestisjárvány söpört végig. Csak Zürichben a 7000 lakosból 2500-an meghaltak. Ez a nyomorúság vitte át Zwinglit a végső megtérésen: ő egyedül az Úrra bízhatja magát. (36)

A régi egyházi élethez ragaszkodók egyre erősebben ellenálltak. Először, egy kisebb vita után a városi tanács biztatta határozatával: „a papok csak az evangéliumot hirdessék!” Majd egymás után két nagy vitára került sor.

Az I. zürichi hitvitára Zwingli 67 tételt bocsátott közre, ezekben a keresztyén hit egész területére kitekintve igényel reformációt. (37) A tételekről 400 lelkész előtt kezdtek vitát, elsősorban Faber János konstanzi püspökhelyettes. Azonban Zwingli érveire (aki a héber és görög Bibliából érvelt) még latinul, vagy németül se tudott válaszolni. így a városi tanács egyértelműen a reformáció, főképpen a tiszta evangélium hirdetése mellett foglalt állást. (38)

A II. hitvitán, mintegy kiegészítésül, elhatározták a képek-szobrok eltávolítását a templomokból, és a misék megszüntetését. Svájc reformációja végbement. Kivéve a három őskantont (Schwytz, Úri, Unterwalden). Ők ragaszkodtak a pápához és a reformáció előtti egyházi tanításhoz és élethez. Az ellentétek gazdasági és hatalmi téren is kialakultak. A két fél kölcsönösen akadályozta a másiknak az ő területén átmenő kereskedelmét. A vitázásból különböző felfogású igehirdetők kivégzése lett. Végül a fegyvereké lett a döntő szó. Mindkét fél felvonult a Kappel melletti mezőn. Első esetben még sikerült békés megállapodásra jutni: tiszteleten tartják egymás hatalmi és befolyási zónáit. De kiújult a gyűlölködés és a harc:

A második kappeli csatában a jobban felkészült őskantonok győztek. Zwingli is elesett. Utolsó szavai ezek voltak: „Csak a testemet...” A harc után az előbbi egyességet újították meg, ami máig is érvényben van. Svájc a három őskantont kivéve református.

Zwingli és Luther sokáig egymásról nem hallva, párhuzamosan végezték a reformáció munkáját. Mire a hírek elterjedtek a két munkáról, mindketten annyira megerősödtek nézeteikben, hogy nem volt esély az egységesítésre. Hesseni Fülöp őrgróf összehozta kettejüket Marburgban. Ott a hit 15 cikkelyéről megegyeztek, de a 16-ról, az úrvacsoráról annyira eltért a látásuk, hogy hidegen váltak el egymástól. így a reformáció két ágban fejlődött ki az egész földön. (39)